Benyomom a fülhallgatót a füleimbe, maximumra állítom a hangerőt, belekortyolok a forró cappuccinómba és körülnézek a kávézóban: ismeretlen arcok, ismeretlen hangok, a hangos zenén áttörő párbeszédek. Az ablakon túl, az utcán zsúfoltság, dugóban álló buszok, rohanó emberek, állandó zsongás, állandó pörgés. Zúgás, fejetlenség, stressz, fáradtság. London.
A fejemben millió zakatoló gondolat. Sok kérdés, sok bizonytalanság, sok tennivaló - könnyű ilyenkor elveszni, elbátortalanodni, feladni, elmenekülni, engedni a káosznak, hogy eluralkodjon rajtad. De miért tennénk? Egy pillanatra megállok és hagyom, hogy átjárjon a békesség. Igen, a békesség. Nem számít, mi van körülöttem. Nem számít, mi van mögöttem, mi van előttem. Nem számít, hogy ismeretlen helyen vagyok, egy állandóan rohanó városban, messze a családomtól, a barátaimtól, mindentől, ami megszokott volt. Nem számít, hogy hetek óta nem volt körülöttem csend. Nem számít, hogy még bénázok a munkahelyen, hogy néha rossz felé indulok el az utcán. Nem számít, hogy valamikor hajnali fél 4-re érek haza, nem számít, hogy naponta többször elázok. Egyszerűen nem számítanak a körülmények. Sőt, a békesség ilyenkor nyilvánul meg igazán: zúghatnak a hullámok körülöttem, lehet akármekkora káosz, lehetek akármilyen helyzetben, összedőlhet minden - a békesség ezektől független. A békesség szilárd, megingathatatlan. A békesség a tudat, hogy jó kezekben vagyok, hogy nincs miért félnem. A tudat, hogy a jövőm reményteljes és akármi lesz, az a lehető legjobb lesz. A tudat, hogy nem vagyok egyedül, a tudat, hogy céllal vagyok itt. A tudat, hogy nem kell aggódnom a holnapért, a tudat, hogy van kihez fordulnom, a tudat, hogy van kinek hálát adnom. A tudat, hogy a múlt már a múlté és a hibáim áldássá válnak. A tudat, hogy ha most vége lenne a világnak, jó helyen kötnék ki. A tudat, hogy nincs mit veszítenem - de rengeteg áldás van előttem, rengeteg kaland, még ha éppen nem is látom a következő lépést.
Ez a békesség emberfeletti, felemelő, megerősítő, reménnyel teli - világi dolgok nem tudják megadni, csak elvenni. Ez a békesség minden értelmet felülhalad. És csak kérni kell.
