Már hetek óta tervezek egy blogposztot Londonról. Arról, hogy mennyire eszméletlenül jó.
A közlekedés, a gyönyörű épületek, a programok, az üzletek, az akcentus, minden. Hogy mennyire hihetetlen úgy kilépni az utcára, hogy egyik oldalamon a Big Ben, másikon a London Eye feszít. Hogy mennyire eszméletlen volt az Olimpia, hogy minden Londonról szólt, ez a világ közepe és én ott lehettem. Hogy az emberek mennyire jól néznek ki, mennyire nyitottak, barátságosak. Hogy én ide akarok házasodni. Bárhol, bármikor képesek beszélgetést kezdeményezni egy vadidegennel, előítéletek nélkül. A 3 hét alatt nem találkoztam bunkó londonival. Furával természetesen igen, például volt egy szőrös vérfarkas stalkerünk, de ő sem volt paraszt. Jófejek, nyitottak, kedvesek, közvetlenek. Élvezik az életet, nem stresszelnek, akár esik, akár nem (többnyire azért esik), ők megvannak. Szeretik a turistákat, szeretnek ismerkedni, szeretnek élni. Nincs bennük az a jó magyar pesszimizmus és távolságtartás. Mások. De még a felhők és a mókusok is.
Ilyesmikről akartam írni, áradozni egy nagyot Londonról, az Olimpiáról, az ottani emberekről. Aztán megváltozott a véleményem és a hozzáállásom. De kezdjük kicsit előbbről.
Showing posts with label Olimpia. Show all posts
Showing posts with label Olimpia. Show all posts
8/16/2012
4/04/2012
4/01/2012
Úticél: London, Olimpia
Kezdjük az elején: 2011 októberében Samsung nagykövet, Mobiler lettem.
A következő nagyon izgalmas pár hónapot ugorjuk most át (ha valakit érdekel, katt ide), a lényeg: februárban meghirdetett a Samsung HQ egy versenyt a világ ~900 Mobilerének. Kreatív videó(ka)t kellett készíteni a Galaxy Note-ról. Az elbírálás szempontjai maga a videó, a nézettsége, a social média oldalakon (Facebook, Twitter) való aktivitásunk, valamint az eddigi promóter és riporter tapasztalataink voltak.
A tét? Az Olimpia.
Subscribe to:
Posts (Atom)
