Meet Cé!
- Mutatkozz be, kérlek!
Czeichner András vagyok, de Cének hív mindenki. Még gyerekkoromban kaptam, egy film révén. Túl hosszú volt a nevem, senki sem tudta kiejteni rendesen és végül olyan szinten rám ragadt, hogy csak erre figyelek, nem is szeretem azt, hogy András.
Olyan 5-6 éve fodrászkodok, ebből élek. Nagyon hálás vagyok ezért. Eleinte csak úgy nyűglődtem, nagyon sok munkahelyem volt, rengeteg, mindig ilyen kreatív dolgokat próbáltam. Például szakács felszolgáló, perzsa szőnyegekkel foglalkoztam, tényleg mindenhol dolgoztam és mikor ezt megtaláltam, teljesen lenyugodtam. Ezt még így 80 évesen is csinálnám, nem is gondolkodok másról.
- Tanultad ezt a szakmát?
Igen, elkezdtem egy iskolát, majd gyakorlatra máshova jártam, az egyik legjobb és leghíresebb fodrászszalonba, a Hairclub-ba. Azért voltak nagyon szimpatikusak, mert ők is ilyen rock'n'roll életet éltek, mint én és divatiparral egyben csinálták a kettőt, az összes magazinnak, Magyarország legjobb lapjainak. Érdekes sztori, hogy hogyan mentem el hozzájuk. Azt kell tudni, hogy nagyon sokan vágták már a hajamat és egyszerűen szörnyű volt, tényleg, kábé potyogtak a könnyeim, nagyon gáz volt. Egyszer viszont egy barátomnak a barátja vágta a hajam és brutálisan jó lett. Kérdeztem, hogy hol tanul, milyen szalonba jár. Nagyon kedvet kaptam ehhez, elmentem abba a szalonba és mondtam, hogy hát én fodrász akarok lenni. Se végzettségem, se semmi, de vegyenek fel. Először nagyot néztek, hogy mi van, de aztán rá egy napra felhívtak, hogy tetszett ez a hozzáállás és fel vagyok véve. Utána nagyon sokat tanultam tőlük és amikor elkezdtem az iskolát, akkor már az Elle-nek, a Joynak, meg ilyen magazinoknak is dolgoztam. Olyan 2 évig még náluk voltam a szalonban, utána otthagytam őket és elkezdtem szabadúszóként dolgozni. Ennek az volt a nehézsége, hogy megszűntek nekem ezek a magazinok, amiket csináltam. Újra fel kellett küzdenem magam a létrán egyedül. Ekkor nagyon sok magazinnak még úgy csináltam először hajakat bemutatókra, hogy ingyen, utána kezdték el látni így a munkámat és szépen elterjedt a nevem. Otthon is vágtam, meg akik ismertek - és azért a pesti környéken sokan voltak - mindig hívtak. Minél több munkát csináltam, annál többet ismertek, láttak. Aztán így kialakult egy név, kialakult egy stílus, meg minden. Most úgymond hozzácsapódtam egy csapathoz, a Microphone Hair-hez, egy ilyen underground szalonhoz, ott bérlek széket, de közben csapatként is működünk és egyszerűen tökéletes.
- Ez miben más, mint a többi?
Ez is olyan, mint én. Laza, nincsenek főnökök, úgy osztom be az időmet, ahogy akarom és azt a stílust képviselhetem, amit ők és ezt egységben is tudjuk csinálni. Nagyon összeszoktunk így, mint csapat. A vendégeink is ezért szeretik, mert annyira laza, hogy bármit csinálhatnak, nincs feszültség, teljesen jó.
- A csapatmunka miben nyilvánul meg?
Abban, hogy csinálunk saját bemutatókat, hajshow-kat, elég komolyakat. Most csináltunk egy teltházas a Merlinben, nagyon jól sikerült. Divatbemutatókra is szoktak hívni minket, ugye itt szokott lenni a Fashion Week, meg ezek, amiket szintén mi csinálunk, csapatként. Szóval általában a bemutatók azok, amiknél csapatként szoktunk működni. A többi - a magazinok, videoklip- vagy reklámforgatások - már egyénileg mennek.
- Ezt a Microphone Hair szalont hogy találtad meg?
Egy forgatáson voltam fodrász, ott hajazott egy másik srác is. Ő volt az, akié ez a szalon. Elkezdtünk ott beszélgetni és elég szimpatikus volt. Egy olyan emberrel ismerkedtem meg, akire nem lehet mondani, hogy rossz, ő se tud mondani senkire, mindig mosolyog, mindig vidám, kicsit olyan, mint egy igazi hippi. Összebarátkoztunk és megkérdezte, hogy nincs-e kedvem ezt csinálni, ilyen formában, ez és ez várható a jövőben, satöbbi. Ez nagyon tetszett nekem, szóval belementem. Lassan 3 éve vagyok ott és most alakult ki egy jó csapat. Eddig mindig jöttek-mentek, de most így kezd összefonódni valami.
- Említetted a stílusodat. Ezt hogyan tudnád megfogalmazni és hogyan változott az évek során?
Ez úgy kezdődött igazából, hogy az alap része mindig a pontosságra épült, arra figyeltem oda. Ahogy kell levágni egy hajat, azt úgy vágtam, úgy tanítottak, nagyon belém verték az alapokat, nem is tudnám elfelejteni, de ezt így is kell. Ahogy így ráéreztem erre - az elején azért még nagyon nyögvenyelősen ment, nehéz volt - és így kezdtem vizuálisan is látni a dolgokat, úgy értem hogy ahogy mentem az utcán és látok egy hajat, akkor fejben már megmondom, hogy az hogy van levágva, hogy van kihúzva, hogy ha náluk is ezekből az alapokból dolgoztak. Szóval ahogy így ráéreztem ezekre a dolgokra, úgy aztán sok mindenben az én egyéniségem is változott. Egy ilyen rock'n'roll, laza életet éltem, ezt belevittem a hajba is. Legyen egy pontosság, de abba meg belevittem egyfajta rock'n'rollos elegáns hanyagságot. Meg mindig arra törekszek, sőt, az egész szalon arra törekszik már nagyon régóta, hogy minimum egy évvel előrébb járjunk, mint ami éppen van. Nekünk ez az egyik legfontosabb. Most úgy is mutattuk be a hajshow-t, ami egyben divatbemutató is volt, hogy ezt csináljuk, de ez még nem jött be. Ilyenkor igazából az emberek még nem tudják hova tenni az egészet. Tavaly is csináltunk ilyet és akkor is ugyanez volt, nem tudták hova tenni, ma meg már olyan hajakat kérnek, mint amikor azt vágtuk 1-2 évvel ezelőtt.
- Honnan tudjátok, hogy mi fog befutni 1 év múlva?
Az, hogy ide bejött, nem azt jelenti, hogy máshol még nincs. Akár ilyen undergroundabb videókból szedjük, vagy 1-2 olyan tervezőtől, vagy bármi, amire így ránézel és látod, hogy ez más, de még itt nincs és ez be fog jönni. Mint a divatnál is. Van a divat és van az igazi divat, ami meg is marad. Mint például most a trapéz, ami próbál bejönni, de nem marad meg, max 1-2 hónapig. Viszont a szűk gatya az annyira bejött, hogy az ki sem fog menni. Szóval a hajban is van ilyen, hogy ez úgy sem fog kimenni, erre kell ráérezni. Így alakulnak ki az egyéniségeink is, meg így minden.
- Gondoltad volna, hogy valaha itt fogsz kikötni?
Soha. Az a durva, hogy régen annyira rossz voltam, olyan gáz dolgokat csináltam, hogy se tervem, se célom, semmim nem volt. Szó szerint. Elvoltam a lakótelepen, nem érdekelt semmi, csak úgy voltam. Nem terveztem semmit. Nem is tanultam. Iskolába bejártam, de azt azért nem nevezném annak.
- Ebből hogyan tudtál kitörni, mi változott?
Az úgy volt, hogy régen nagyon drogos voltam, keményen toltuk a bandázást a lakótelepen. Voltak barátaim, akiket lelőttek, nagyon sok mindent átéltem akkor. Így is akartam élni, nem is érdekelt más. Volt, hogy élveztem, de belül akkor is félelem volt. Ha rosszat csinálsz, akkor mindig ott van a félelem, hogy lebuksz, vagy te leszel a következő, vagy bármi. És voltak a telepen olyan keményebb fickók, akik megtértek és ők beszéltek nekünk Istenről, csak hát mi ezt így egyáltalán nem vettük jó néven, keményen elküldtük őket.
Aztán bejött egy új drog, és mondták, hogy úgy adjuk el - ha eladjuk -, hogy a negyedének a felét szabad csak beszedni és én egyből 3/4-ed kipróbáltam. Öngyilkos akartam lenni, olyan dolgokat láttam, amik a legdurvább horrorfilmekben sincsenek és nem tudtam lejönni róla. Olyan hajnalban dörömbölhettem be a megtért családhoz, zokogva, hogy most azonnal vigyenek el. Emlékszem, hogy az egyik lány nyitotta ki, hálóingben, hogy jajj Cé, ne szórakozzál, be vagy állva. Mondom lehet, de akkor is vigyenek el. El is vittek egy szombati napon egy gyülekezetbe és a pásztor csak annyit kérdezett, hogy drog befolyása alatt vagyok-e, nem is tudott erről, de elég levágós volt. Ott imádkoztak értem és így kábé abban a pillanatban elvágódott minden. Annyira megéreztem Istent, meg eltűnt a függőségem, hogy onnantól kezdve nem drogoztam, teljesen leálltam.
- A társaságod ezt hogy fogadta és onnan végül hogyan kerültél ide?
Ezt az egészet jól fogadták, sőt, mindig mondták, hogy ők is próbálkoznak, de ez így nekik nem megy, azóta meg eltelt 10 év és tényleg sokan sitten vannak, valaki már szerintem nem is él. Az volt a nehéz először, hogy ahogy én átmentem A-ból a B pontba, sok ilyen genggel találkoztam és próbáltak behívni, hogy csak még egyet a kedvükért, meg hogy a barátság, meg ilyesmi és egyszer kétszer bele is mentem, viszont annyira rosszul esett, hogy szakítottam az egésszel és elköltöztem arról a helyről a belvárosba és új életet kezdtem. Utána jött még csak a fodrászkodás, meg ezek. Szóval így alakult ki az egész és onnantól kezdve, ahogy ezzel foglalkoztam, egyre közelebb kerültem ehhez az egészhez. Ami viszont gáz volt az egészben, a fodrászkodással - már így utólag -, hogy egy idő után kaput nyitott olyan dolgokra, amitől visszaestem. Nem drogba, de minden másba. Alkohol, bulizás... Akárhova mentem, VIP voltam, mindent meg lehetett kapni és a fejembe szállt az egész. Amikor már azt mondtam volna, hogy ki akarok szállni, már nagyon nehéz volt. Ha még egyszer visszaesel huzamosabb ideig, akkor nagyon nehéz kijönni. Most igazából már sokkal kevesebb rosszat csinálok, persze van mit, de már egyáltalán nem úgy megy ez, mint régen. Már el tudom különíteni a szakmát ezektől a dolgoktól, belül már ez így kialakult, de van még min dolgozni.
- Volt olyan, aki végigkísért ezen az úton, vagy csak motivált abban, hogy eljuss idáig, ahol most tartasz?
Igazából ez így jött magától, kihasználtam a lehetőségeket és a szakmában sincs nagyon ilyen példaképem. Na jó, azért vannak ilyen szakmabeliek, például akik tanítottak, főleg a Kenyeres Attila, aki számomra egy ilyen etalon, aki úgy vág, hogy én csak bámulok, tökéletes, egyszerűen nem lehet belekötni. Ő így motivált, de most már inkább az visz előre, hogy nagyobb célokat tűzzek ki magam elé, mint amiket elbírok.
- Ha már a céloknál tartunk: mik a jövőbeli céljaid, terveid?
A saját szalon mindenképp benne van, meg - nem szeretnék kiköltözni külföldre - de egyszer például volt egy munkám egy nagyobb külföldi magazinnak, ami jóleső volt, hogy mindenhol megjelent. Ez volt az egyik legnagyobb, amit egy magazinnak csináltam. Szóval szeretnék ilyen nagyobb munkákat. Ezek mellett olyan nagyon nagy cél nincsen, mert megtaláltam azt, amitől így lenyugodtam. Annyira szeretem, mint egy hobbit és teljesen elvagyok vele, nem is inkább munkaként, hanem hobbiként is élem meg.
- Miket könyvelsz el eddig a legnagyobb sikereidnek, és azok hogyan jöttek? Például ez a külföldi magazin.
Ennek a külföldi magazinnak Hair Issue a neve, egy Spanyol magazin, ami úgy jött, hogy egész Európában kiadták azt, hogy küldjenek be minden országból 12 oldalas divatanyagokat és a legjobb 3-mat kiválasztják és bekerülhet. Mi ezt megcsináltuk és simán bekerültünk, úgy, hogy utána meg is kerestek minket, hogy szívesen csinálnak még velünk valamit máskor is, ami elég ritkaság. Azóta nem is volt ilyen nagyobb dolog, itthon igazából ilyen nagyon emlékezetesek nincsenek. Annyi van, hogy számos színésznek, meg úgymond "celebeknek" sokszor csináltuk már a hajukat, meg Elle magazin, Glamour, Cosmo... Szinte az összes magazinnak csináltam már valamit, meg nagyobb bemutatók is voltak. Egyik sem állandó, mindig változik és pont ezért szeretem az egészet. Nem tudnám csak a hajvágást csinálni, vagy csak a fotózást és a forgatásokat, hanem azért jó, mert mindenből van egy kevés. Persze, a fő az a hajvágás, de kell mellette, hogy ezek is legyenek, így teljes a kép. Ez így a jó.
- Nemrég néztem az Aarion lookbookját és nagyon ismerős volt a modell srác rajta, aztán leesett, hogy te vagy az. Hogy kerültél te oda?
Nagyon régen modellkedtem, meg ismerem is azokat, akik csinálják ezt a márkát. Megkértek, elökörködtünk, jól sikerült. Néha megkérnek ilyenekre, de ezt azért már nem olyan szívesen csinálom. Elvagyok ezzel, látszik a képeken is, hogy ment az ökörködés, de azért már ez ritka. Ja és így visszatérve a céljaimra, most tervezünk saját márkát az egyik barátommal. Ezen még ülünk és egy darabig még nem is mondunk semmit, hogy milyen név, meg milyen stílus, de elég nagyszabásúra tervezzük. (Már le is foglaltam a srácot egy következő interjúra, erre nagyon kíváncsi vagyok - L.)
- Első ránézésre simán rád mondanám, hogy zenész vagy. Lehet, hogy tévedek, de van bármi közöd a zenéhez?
Igen, hobbi szinten gitározok és most elkezdtem dobolni is. Ha úgy érzem, hogy jól megy, csak akkor szeretnék zenekart. Még ehhez a témához tartozik, hogy két banda is felkért, hogy találjam ki az image-üket, haj, ruha, ilyesmi...
- Térjünk át egy kicsit más témára. Tetoválások. Ezek hogy jöttek, van valami jelentésük, sztorijuk, vagy egyszerűen csak tetszettek?
Nagyon maximum 2 éve kezdtem el az egészet, szerintem még annyi se. Az első, az a "Faith" volt. Azt akkor csináltattam, amikor elég rossz állapotban voltam és kellett valami, amire hogy ha ránézek, akkor tudjam, mi a helyzet. Utána jött a "Hope", meg az összes többi, amik igazából rájöttem, hogy azért kellenek, mert mind valamiről szól. És lesz még tovább, kábé az egész testemen. Mind szól és szólni fog valamiről, sablonból csak úgy nem csináltatnék. Szeretnék a mellkasomra, másik full kar, oldalbordámra a leendő feleségem és a gyerekeim nevét, egy hajót a hátamra, meg lábfejekre is majd valamiket. A kézfej és a nyak még nem biztos.
- Na szóba is jött a család. Itt vagy lassan 30 évesen, ezzel kapcsolatban mik a terveid?
Szeretnék, most már egyre jobban, remélem minél előbb összejön. De lesz ahogy lesz. Nagyon nagy családot szeretnék, rengeteg rokonnal. Mivel én osztom be az időmet a munkában, így nagyon könnyen lehetne igazodni, egyeztetni, ezzel nem lesz baj.
- Nézzük a hobbikat. Fodrászkodáson kívül miket szoktál, miket szeretsz csinálni?
Longboardozok 2 éve, elkapott a feeling. Nem tudom, hogy mi motivált, talán láttam egy ilyen filmet, meg a deszkázástól szétment mind a két bokám, pedig nagyon szerettem és ez váltotta fel. Inkább itt tényleg a feelingre és nem a trükkökre megy az egész, nagyon megéri. Szoktam még snowboardozni, kosarazni, régen koriztam, meg majd szeretnék megtanulni hullámszörfözni.
Filmezés is érdekel. Pár éve rendeztünk egy filmet a XAFT-ra, amatőrökként pro nagyfilm kategóriában indultunk és első helyezést értünk el. A jövőről szólt a kisfilmünk, 2026-ban játszódik ha jól emlékszem, globális felmelegedés, nincs hó, na és akkor hogyan snowboardozzunk. Tó, kidobó, linóleum ugró, szappanos víz, sóderbánya... Nem voltak nagy trükkök, de olyan jó feelingje lett és olyan jó életérzést adott át, hogy mindenki felállva tapsolt és megnyertük.
QUICKIES
Leg...
- Legfontosabb személyek az életedben?
Isten, a családom és a legjobb barátom, Szula Jak, aki mintha a testvérem lenne.
- Legszebb pillanat?
Amikor megszülettem (nevet), különben nem lehetnék most itt.
- Legrosszabb tulajdonságod?
Makacsság.
- Legjobb tulajdonságaid?
Nagyon közvetlen vagyok, mindenkivel megtalálom a hangnemet, mindenkiben meglátom a pozitívat.
- Életed eddigi legjobb döntése?
A megtérés, a fodrászkodás és azok a dolgok, amikből nagyon rosszul jöttem ki, mert azokból tanultam a legtöbbet.
KEDVENC...
- könyv?
Cormac McCarthy: The Road és Nicky Cruz: Repülj kicsim, repülj
- film?
The Road filmben is nagyon tetszett, Mielőtt felkel a nap / Mielőtt lemegy a nap, szeretem a drámákat meg a romantikus vígjátékokat is, de ezt inkább ne írd bele (nevet). (bocs - L.)
- zenész/zenekar?
Sok van. Szeretem a Queens of the Stone Age-t, aztán ott van még a Hillsong, The Almost, Underoath, és társai, Ray Charles, Frank Sinatra... Nagyon szeretem az '50-es, '60-as, '70-es rockzenéit.
- évszak?
Tavasz és Nyár.
- színész?
Al Pacino, Leonardo DiCaprio, meg szeretek olyan színészeket, akiket felismerek, de nem tudom a nevüket (nevet).
- ruhadarab vagy kiegészítő?
Nagyon kivágott nyakú pólók, sapka, cipő, óra függő vagyok. Kiegészítők közül meg sasos és baglyos gyűrűk, bőr nyaklánc, amin sok pici medál van, ez szintén az életem..
- ország?
Ausztrália, Franciaország és Japán.
- szín?
Ebből is sok van. Szürke, fekete, fehér, pasztell színek.. Igazából nincs is kedvenc színem. A narancssárgát viszont nem szeretem, az a legbénább.
- étel és ital?
Tejszínes spenótos csirke, milánói, nagyon szeretem a húsokat meg a nagyon friss kajákat, sok zöldséggel. Ital? Szeretem a sütőtökös turmixot, zöld teát, whisky kólát.
Munkái:
London Vintage - privat work for Henriett Tunyogi
Kovácsovics Fruzsina - Elite
Total Eclipse - editorial for Elite, july 2009
Nagyon örülök, hogy megismerhettem Cét, remélem most már értitek, mire is gondoltam a bevezetőnél. Ha esetleg jó kis frizurát szeretnétek, keressétek fel mindenképp;)
Biztos vagyok benne, hogy hallani fogunk még róla, nem is keveset.
xxx Lídia
No comments:
Post a Comment