Vágj bele!

Az utóbbi évben sokan kérdeztétek, hogyan jutottam el ide meg oda, hogyan csinálom, mi a titkom, ilyesmi. Úgyhogy úgy döntöttem, megosztom veletek. Jön az új év, új lelkesedés, talán újrakezdések, fogadalmak és szeretném, ha valóra válnának az álmaitok. Hogy a terveitek tettekké alakuljanak. Hogy talán adjak egy kezdő löketet és elinduljatok. Szóval itt van.


Mondhatnánk szimplán azt, hogy szerencse az egész. De én nem hiszek benne. Mint ahogy abban sem, hogy "ha meg kell történnie, úgy is meg fog történni." Mert nem így van. Az szép és jó, ha álmodozol, ha vannak nagy terveid, ötleteid, de ha nem teljesülnek, akkor egyszerűen nem foghatod arra, hogy ennek így kell lennie, majd a sors eldönti, blablabla. Nem. Ha nem állsz fel, nem teszel érte, nem fektetsz bele energiát, akkor azok álmok maradnak. Elérhetetlen álmok. 

Azt hiszem a legfontosabb: csináld azt, amit szeretsz és amiben jó vagy. Ha valami olyat tanulsz, ami nem érdekel, akkor az idődet pazarlod. Bitang gyorsan mennek a napok, az évek és a végén ott fogsz tartani, hogy megbántad, hogy ha visszamennél az időben, mást tanulnál, mást csinálnál. Találd meg azt, amiben tehetséges vagy és amit imádsz csinálni. Lehet az sport, lehet az művészet, bármi. Mindenki meg lett áldva valami tehetséggel. Mindenki, minden egyes ember. Te is. Ne másokat nézz, ne mások által kitaposott ösvényen akarj járni, hanem figyelj magadra, a saját talentumodra és kamatoztasd, mert nem véletlenül kaptad. 

Tegyük fel már tudod, mit csinálnál szívesen, mi az, amihez van kedved és tehetséged. Utána? Hogyan tovább? Tervezz! Ötletelj! Merj nagyokat álmodni! De itt ne állj meg. Persze, nyilván félünk a kudarctól, esetleg mások véleményétől. Az ilyeneket ki kell zárni. Bár talán nem is ez a legnehezebb. Hanem az első lépést. Lehet, hogy ez is közrejátszik, a félelem. De lehet, hogy csak lusták vagyunk vagy nincs elég időnk, minden más lefoglal. Viszont ha van valami, amire minden egyes nap gondolsz, amit nagyon-nagyon szeretnél, akkor ez mind nem lehet kifogás, el kell indulni, meg kell tenni az első lépést. Divattervező szeretnél lenni? Kezdj el tervezni, vedd fel a kapcsolatot tervezőkkel! Énekes akarsz lenni? Gyakorolj, csinálj felvételeket, készíts rajongói oldalt! Le akarsz fogyni? Kezdj el tornázni, lassan változtasd meg az étkezési szokásaidat! Nem mondom, hogy sikerülni fog elsőre. Lesznek kudarcok, na meg még ha elindulni is a legnehezebb, utána rendszeresen törődni vele sem könnyű. De megéri. 

Mindenki amatőrként kezdi. Minden énekes, minden youtube-sztár, minden festő, minden divattervező. A titok annyi, hogy el kell kezdeni. Legyőzni a félelmet, szembenézni a kudarcokkal, másokkal, magaddal, a félelmeiddel és elindulni, belevágni. Ki tudja, mi vár rád. Lehet, hogy te leszel a következő felfedezett, te leszel a következő híres újságíró. Vagy egyik sem, egyszerűen te leszel az, aki imádja azt, amit csinál. Aki belevágott az álmaiba és minden percét élvezi, nem adja fel, még ha meg is akad egyszer-egyszer.

Nyakunkon a 2013. Remélem nem vagytok babonásak és a 13-mas szám senkit nem feszélyez, mert szeretnélek egy kihívás elé állítani.
Találd ki, mit akarsz csinálni. És vágj bele. Nem számít, milyen messze vagy tőle, nem számít, mennyi energia kell majd hozzá. Álmodj nagyot és kezdd el kicsiben. Nem tudod, hogyan? Írj, segítek, ha tudok, akár csak egy elérhetőség megadásával, akár csak egy tippel, ötlettel, bármivel. Nincs annál jobb érzés, mint amikor látod, hogy valaki elért valamit és abban akár csak egy pici szereped is volt.

Hiszem, hogy minden apróság közrejátszik egy ember életében, minden apró mozzanat áldás lehet, minden pillanat a javadra válhat, ha te is akarod. Semmi sem véletlen, minden okkal történik, és minden okkal nem történik, bár az az ok lehet, hogy pont a te lustaságod vagy félelmed. Úgyhogy kelj fel, mozdulj meg, tedd meg az első lépést - el sem tudod képzelni, mik történhetnek, mi lesz veled pár év múlva. Egy biztos: megbánni nem fogod. Hajrá;)

xxx
Lídia

London? No. I prefer Hungary.

Már hetek óta tervezek egy blogposztot Londonról. Arról, hogy mennyire eszméletlenül jó.
A közlekedés, a gyönyörű épületek, a programok, az üzletek, az akcentus, minden. Hogy mennyire hihetetlen úgy kilépni az utcára, hogy egyik oldalamon a Big Ben, másikon a London Eye feszít. Hogy mennyire eszméletlen volt az Olimpia, hogy minden Londonról szólt, ez a világ közepe és én ott lehettem. Hogy az emberek mennyire jól néznek ki, mennyire nyitottak, barátságosak. Hogy én ide akarok házasodni. Bárhol, bármikor képesek beszélgetést kezdeményezni egy vadidegennel, előítéletek nélkül. A 3 hét alatt nem találkoztam bunkó londonival. Furával természetesen igen, például volt egy szőrös vérfarkas stalkerünk, de ő sem volt paraszt. Jófejek, nyitottak, kedvesek, közvetlenek. Élvezik az életet, nem stresszelnek, akár esik, akár nem (többnyire azért esik), ők megvannak. Szeretik a turistákat, szeretnek ismerkedni, szeretnek élni. Nincs bennük az a jó magyar pesszimizmus és távolságtartás. Mások. De még a felhők és a mókusok is.
Ilyesmikről akartam írni, áradozni egy nagyot Londonról, az Olimpiáról, az ottani emberekről. Aztán megváltozott a véleményem és a hozzáállásom. De kezdjük kicsit előbbről.

Hála, szálka és szeretet

Ez a blogposzt egy elég nagy flémnek a következménye. Miután megosztottam másokkal, hogy szomorú vagyok, amiért nem tarthatom meg a Note-ot és nem adják nekem a sok befektetett idő és energia után, azonnal jöttek a szebbnél szebb reakciók: hisztis vagyok, mindent megkapok és nekem ez nem elég, "egy mobilért sírok", milyen értékrendem van már, stb. Voltak szebbek is, hála Istennek azokat már nem tudtam elolvasni, de nem is áll szándékomban. Tudom, páran mondtátok, hogy nem érdemes ezekre komolyabban reagálni, de szerintem érdemes. Tényleg jogos azonnal egy 30 éves dolgozó férfival összehasonlítani az életemet és elhordani mindennek amiért helytelenül és önzően nyilvánultam meg egy mondatomban? Tényleg meg lehet ítélni valakit egy bizonyos hibája alapján?

Nyerj egy utat az Olimpiára!

Ha jól tudsz angolul, otthonosan mozogsz a közösségi oldalakon, kreatív csapatjátékos vagy, szereted a kihívásokat és szerinted jó riporter lennél, ráadásul ki szeretnél jutni Londonba, az Olimpiára, akkor jelentkezz!

Úticél: London, Olimpia

Kezdjük az elején: 2011 októberében Samsung nagykövet, Mobiler lettem.

A következő nagyon izgalmas pár hónapot ugorjuk most át (ha valakit érdekel, katt ide), a lényeg: februárban meghirdetett a Samsung HQ egy versenyt a világ ~900 Mobilerének. Kreatív videó(ka)t kellett készíteni a Galaxy Note-ról. Az elbírálás szempontjai maga a videó, a nézettsége, a social média oldalakon (Facebook, Twitter) való aktivitásunk, valamint az eddigi promóter és riporter tapasztalataink voltak.

A tét? Az Olimpia.

I'd love to stay, but I really moustache.

Sajnos a következő pár hónapban érettségik, felvételik és nyelvvizsgák miatt nem igazán lesz időm blogolni, de amint mindenen túl vagyok, újra teljes erővel belevetem magam.

Férfiak

Egy barátnőmnek abortusza volt. Talán meglepő, de nem sokkoltam le a hírtől, inkább csak féltettem őt, hiszen el sem tudom képzelni - még így se, hogy elmesélte -, hogy milyen fájdalmakon mehetett keresztül. Ami viszont nagyon ledöbbentett és szíven ütött, az ez a mondat volt: 

"A barátomnak csak egy szavába került volna és megtartom a gyereket."

Egy szavába.

3. Bogi

Bogit ezer éve ismerem, rengeteg közös emlék fűz hozzá. Na jó, az az ezer év igazából lassan 4. Tisztán emlékszem a pillanatra, amikor a vonaton, egy táborba menet megláttam a SÜN feliratú pólójában és a szakadt gatyájában. Már akkor szimpatikus volt.

Facebook felhasználók

Gondoltam egyet és összeszedtem pár - elsősorban idegesítő - Facebook felhasználó fajtát. Senki ne vegye magára (csak akinek kell). Enjoy!

2. Cé

Először a barátaim képein tűnt fel ez a srác, majd egyre többet hallottam róla, egyre több ismerőstől, végül a napokban egy ruhamárka lookbookjában is sikerült kiszúrnom. Jófej tetovált sztárfodrász, aki ráadásul modellkedik is?! Ki ne akarná megismerni? Ha már úgy is egy érdekes, izgalmas férfiről akartam másodikként írni, felkerestem, igent mondott. Elég spontán jött össze az interjú, én hulla fáradt voltam és más terveim voltak aznapra, kérdésekkel sem készültem. Egyszerűen leült elém, bemutatkoztunk egymásnak, belefogtunk és minden jött magától, ez lett belőle. Kicsit sem csalódtam, sőt, felülmúlta az elképzeléseimet.
Meet Cé!

1. Noémi

Noémit már nem is tudom pontosan hol és mikor ismertem meg. Talán másfél-két éve, közös ismerősökön keresztül. Sosem beszélgettem vele hosszabban, valahogy szinte mindig csak a köszönésig jutottunk el, pedig ma már szinte ugyanabba a nagy társaságba tartozunk és a közös emlékek is egyre gyűlnek, elsősorban kisebb-nagyobb koncertek formájában. Szóval már nagyon nagyon készültem erre a beszélgetésre, rengeteg dolgot meg akartam tudni róla, és alig vártam, hogy bemutathassam nektek is, hiszen egy nagyon különleges személyről van szó.