Hála-bödön

Van valami, amihez nagyon nem értünk, mi magyarok: a hálához. Mindig csak a problémáinkkal vagyunk elfoglalva, betegesen ragaszkodunk a sértettségeinkhez, a fájdalmainkhoz, a sebeinkhez, mert hát miért ne? Mindenkinek tudnia kell, milyen rossz nekünk, éljen az önsajnálat, végre ránk figyelnek! Persze aztán meg csodálkozunk, hogy depresszióba esünk. Mégis mit vártunk? Ha ragaszkodunk a rossz emlékeinkhez, nyilván a hozzájuk kötődő érzések fogják eluralni a gondolatainkat, majd a hozzáállásunkat, a cselekedeteinket, végül az egész életünket. Aztán persze keressük a bűnbakot, pedig a döntés a miénk: mire nézünk, mit hagyunk, hogy befolyásoljon? A rossz vagy a jó dolgokat? Mikre akarunk emlékezni, melyik emlékekhez ragaszkodunk?

Én is ilyen vagyok, előszeretettel hagyom, hogy a rossz emlékeim a hatásukba kerítsenek újra és újra. Úgyhogy döntöttem: követem azoknak a pozitív példáját, akik a jó emlékeket akarják megőrizni, a jó emlékekre figyelnek. Hála-bödönt készítettem erre az évre. Minden jót felírogatok kis cetlikre, amik eszembe jutnak, a "Jót nevettem öcskössel délután"-tól addig, hogy "Kiadós barátnős-kávézós beszélgetés". Rövid kis pillanatok, szép délutánok, egy-egy gondolat - minden, amiért hálás vagyok, amire emlékezni akarok később.

„Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval.” (Róm 12,21) Ez az ige azt hiszem itt is érvényes. Emlékezzünk arra, amire érdemes és adjunk hálát mindenért. Egy idő után máshogy fogsz gondolkodni, más lesz a hozzáállásod, megváltozik az életed. Pusztán attól, hogy hálát adsz, hogy a jó emlékekre figyelsz.

 
"A hála lehetetlenné teszi a boldogtalanságot. Ez az egyik legfontosabb titok, amit meg kell tanulnod."

Osho

 

 

 

xxx Lídia

 

 

A szavak ereje

Hatalmas erő van a kimondott szavaidban. Építhetsz, rombolhatsz. Megalázhatsz, felemelhetsz. Bátoríthatsz, depresszióba lökhetsz. Létrehozhatsz, megsemmisíthetsz. Életeket formálsz át vele, hatással vagy másokra, nyomot hagysz. Lehet, hogy valaki a szavaid hatására fog bele az álmai megvalósításába, lehet, hogy valaki a szavaid hatására mond le a céljairól. Lehet, hogy valaki a te bátorításodra kezd hinni magában, lehet, hogy valaki a te alázásod következtében kezdi el vagdosni magát. Felelősséggel tartozol a szavaidért. Felelősséggel tartozol a szavaid következményéért. Megmutathatod az életet, a halálba taszíthatsz. Mosolyt csalhatsz arcokra, könnyeket a szemekbe. Börtönbe zárhatsz vagy szabaddá tehetsz. Minden kimondott szóval történelmet írsz. Adsz. Elveszel. Felüdítesz. Elkeserítesz. Ölsz. A kimondott szó lehet fegyver, lehet gyógyír, lehet mentőöv, lehet csapda, lehet emésztő tűz, lehet frissítő víz. A kimondott szó elvégzi a dolgát, nem tudod visszavonni. Súlya, ereje, hatása van, életeket változtatsz meg.

Te döntesz: áldás vagy átok leszel?

xxx Lídia

Most!

Emlékszel erre a bejegyzésre? Vagy esetleg emlékszel az újévi fogadalmaidra? Megkérdezhetem, hogy hol tartasz? Elindultál már? Belevágtál? Megtetted az első lépést - akár csak azt az egyet? Tettél bármit is annak érdekében, hogy közelebb kerülj a céljaidhoz? Ha igen, akkor csak így tovább, ne lustulj el, ne bátortalanodj el. Ha nem, akkor mégis mire vársz?

Eszméletlen gyorsasággal megy az idő, nem szabad elpazarolni a napjainkat - úgy kellene élni, hogy mikor később visszanézel, elégedett legyél, örülj, hogy kihasználtad a lehetőségeidet, az adott időt. Ne húzd tovább, MOST lépj, amíg nem késő. Akkor is, ha nincs éppen kedved hozzá. Állítom, hogy ilyenkor fogadhatnak a legnagyobb, legkellemesebb meglepetések - amikor legszívesebben egész nap filmeznél és kajálnál, amikor eleged van mindenből, amikor a körülményeid sem a kezedre játszanak, de mégis megerőlteted magad egy icipicit és lépsz. Amikor úgy döntesz, hogy átléped a kedved és a körülményeid szabta becsapós határokat és pofátlanul az ellentétes irányba indulsz el: előre. 

Ne várj a "sorsra", ne várj a "megfelelő időre" - az most van.

xxx Lídia

Foodspiration - Amerikai palacsinta

Megelégeltem, hogy csak rebloggolgatom Tumblin ezeket a nyálcsorgató képeket, úgyhogy kattintgatások helyett befoglaltam a konyhát és én is elkészítettem. Íme itt az első recept, ami garantáltan szebbé teszi még a hétfő délelőttöket is. Enjoy!

Hozzávalók:
- 225 g finomliszt
- 1 késhegynyi sütőpor
- 1 csipet só
- 1 ek cukor
- 2 felvert tojás
- 30 g olvasztott vaj
- 300 ml tej

(tapasztalat: + 1 felvert tojásfehérje)
(extrémebbeknek: + 1 ek juharszirup, + sok áfonya)

Elkészítés:
Megfogod a hozzávalókat, összeöntöd, jól összekevered, ha nem sietős, hűtöd 1-2 óráig, majd ~4 evőkanálnyi adagokban serpenyőn világosbarnára sütöd a palacsinták mindkét oldalát.

Tálalás:
Ugyanúgy, mint a sima palacsintánál, itt is ízlésre van bízva. Ajánlott frissen, juharsziruppal, gyümölcsökkel, tejszínhabbal, csokiöntettel - ahogy tetszik, csak kreatívan!

Ha neked is sikerült elkészíteni, a lydiafinlandia@gmail.com-ra várom az elkészült képeket, na meg a tapasztalatokat.

Forrás:Tom's Workshop (Ismerőseim ismerőseinek az ismerőse a srác, és ha így folytatja, akkor nagy jövőt jósolok neki, mindenképpen érdemes követni!)

xxx Lídia

Valami új

A legkedvencebb érzésem a világon az, ami akkor fog el, mikor egy olyan ország repterén állok a tömegben a bőröndömmel, ahol még sosem voltam előtte. Az az izgatottság, hogy új dolgok várnak rám, új tapasztalatok, új emberek, új illatok, új ízek, új érzések, új látványok, új behatások, egyszerűen felbecsülhetetlen.
 
Kellett egy kis idő, míg ráeszméltem, hogy ez az érzés nem csak utazások során jön elő. Még ha nem is ilyen intenzíven,  de a mindennapjaink része: bármi új dolgot próbálunk ki, bármi olyat, amit szeretünk, amit akarunk, akkor ott van ez a fajta izgatottság. Új suli, új munkahely, új hobbi, új társaság, új frizura, vagy esetleg csak egy új étterem kipróbálása, egy új, régen várt film megnézése... Rövid kis percek, rövid kis pillanatok azelőtt, hogy elvesznénk az új behatásokban. Ebben az izgatottságban nincs félelem, nincs hezitálás, nincsen semmi negatív. Izgatott várakozás. A tudat, hogy jó dolgok fognak történni. A remény, hogy teljesülnek a vágyaid, a terveid.
 
Tulajdonképpen minden egyes napunkat így kellene kezdeni. Nem a telefonért nyúlni ahogy kinyílik a szemünk, hanem megállni egy percre és beszippantani ezt az érzést: új nap, új lehetőségek, új remények, új arcok, új tapasztalatok.
 
Mikor volt utoljára, hogy valami újat próbáltál ki?Mikor volt utoljára, hogy végre nem halasztgattál valamit, amit már régóta szeretnél megtenni, hanem egyszerűen megtetted? Már csak az effajta izgatottságért megéri belevágni valami újba, elkezdeni egy új hobbit, elmenni egy új társaságba, megkóstolni egy egzotikus ételt, belevágni egy újévi fogadalomba, lefutni a maratont vagy egyszerűen leszánkózni a brutál lejtőn az utcában. Valami új, valami izgalmas, valami, amit régóta szeretnél, még ha apróságról is van szó. Ha az ilyen dolgoktól mentes az életünk, akkor nem élünk igazán. Minden napodban legyen valami új, ami talán nem is annyira illik a monoton hétköznapokba, de legyen - ezek az igazán jó emlékek és ki tudja, később mi lesz belőle?
 
Használj ki minden új napot, minden új pillanatot. Olyan ajándékról van szó, amit nem szabad elvesztegetni.
 
 

xxx Lídia

DIY - Galaxy nails

Mi kell hozzá?
- fekete, piros, kék, fehér és átlátszó körömlakk
- szivacs
- 15 perc

+ glitteres körömlakk

1. Az alapszín fekete, ha kell, 2 réteg is mehet azokra a körmökre.

2. Ha megszáradt, a szivacs segítségével vigyél fel piros és kék foltokat - ha picit keverednek, annál szebb. Utána jöhet a fehér, óvatosabban, először a kéket és pirosat kicsit összemosva, majd pöttyözve.



3. Mehet rá az átlátszó, ami nem csak simább felületet és fényt ad neki, de még szebben kihozza a felvitt színeket.

 

+ minimális glitterrel még galaxisosabbá lehet tenni az eredményt.

15 perc, össze-vissza pamacsolás a színes szivacs-csücskökkel és kész is. Nekem bevált, próbáljátok ki ti is!

xxx Lídia

Lehetőségek

Az életünk lehetőségek sorozata. Tőlünk függ, hogy meglátjuk és megragadjuk-e azokat vagy valamiért inkább nem, helyette maradunk egy helyben. A lehetőség mindig ott van, hogy változtassunk, belekezdjünk, felálljunk, előre menjünk. Mire vársz?
Emlékszem, már kisiskolás koromban is mindig rám bízták, hogy beszéljek a tanárokkal az osztály nevében, hogy idegenekhez odamenjek segítséget kérni, ilyesmi, mert "Lídia, te nem félsz". Miért féltem volna, miért félnék? A visszautasítástól? Lehet. De helyette inkább mindig ez volt a fejemben: semmit nem veszíthetek. Nincs kockázat. Vagy nem sikerül, vagy sikerül. Más végkimenetel nem igazán van. Tegyük fel, hogy ott a lehetőség valamire, megragadod, aztán falnak ütközöl. Nem sikerül. De és akkor mi van?! Megpróbáltad. Megerősödtél, bölcsebb lettél és végre tudod, hogy nem is fáj annyira az a falnak ütközés, legközelebb bátrabban próbálkozol. Vagyis nem veszítettél semmit. Sőt, nyertél, tapasztalatot, amiért később hálás leszel. Tegyük fel, hogy ott a lehetőség valamire, megragadod, aztán sikerül és sorra nyílnak meg az ajtók. Na tessék! Akkor miért félsz belevágni? Miért félsz, ha nincs mit veszítened? Miért félsz, ha nincs miért félned? Mindenképp nyersz valamit, mindenképp tanulsz valamit. A legeslegrosszabb, ha meg sem próbálod. Ha nem mozdulsz. Ha elhiteted magaddal, hogy úgy sem sikerülne, ha hagyod, hogy a félelem uraljon. Igen, lehet, hogy nem fog sikerülni, de kit érdekel? Bölcsebben és bátrabban mehetsz neki a következőnek. Ne félj.
Vedd észre a lehetőségeidet, mert vannak. Azok mindig vannak. Vedd észre, aztán ragadd meg őket, mert nincsen tétje, nincs kockázat, egyszerűen nincs mitől félni! Menj oda beszélni ahhoz az emberhez, pályázd meg azt a munkát, jelentkezz az álomsulidba, vágj bele a terveidbe, vallj szerelmet annak a bizonyos illetőnek, kezdd el tanulni, amit szeretnél, írd meg azt a régen tervezett üzenetet... Vágj bele abba, amit régóta tervezel vagy csak lásd meg a pillanatnyi esélyeket és változtass az életeden - amíg nem késő. Mert kismilliónyi lehetőség vesz körül téged, csak tőled függ, hogy melyiket, mikor és hogyan ragadod meg.

xxx Lídia

"Ha a sors is úgy akarja..."

 

Ha félünk megtenni valamit, esetleg lusták vagyunk vagy el akarjuk hárítani a felelősséget magunkról, akkor előszeretettel nyugtatgatjuk a lelkünket ezzel az egyszerű mondattal: majd meg fog történni, ha a sors is úgy akarja. Nem tőlem függ, ha úgy kell lennie, majd jön a nagy Ő, majd lesz munkám, majd sikeres leszek, majd megismerem azt az illetőt, majd eljutok arra a helyre - gondoljuk mi, aztán jól becsapjuk magunkat, mert megint a képernyő előtt kötünk ki, ahol vajmi kevés az esélye annak, hogy az álmaink valóra váljanak vagy bárkivel is összefussunk. Sőt, a Gossip Girl meg a mindeféle kedves idézet, amik Tumblr-en rohannak a képünkbe, csak erősítik bennünk a "ha úgy kell lennie, úgy is lesz" érzést és azt a kevés motivációnkat, ami talán nem is volt, lehúzza mínuszba és helyette tömjük a fejünket a médiával, ölbetett kézzel várva, hogy jöjjön már a sors, történjen már valami. A sors szót a keresztények helyett nevezhetjük itt Istennek is, a lényeg ugyanaz marad - a felelősséget így is-úgy is hárítjuk magunkról valami/valaki másra, miközben állandó álmodozók, de cselekvésképtelenek leszünk.

(Itt meg kell említenem, hogy szorosan ehhez kapcsolódik a "meg kellett történnie" felelősséghárítós duma is, általában itt a rossz eseményekre visszautalva. Összekavartam valakivel, akivel nem kellett volna, de hát megtörtént, a sors akarta így biztosan. Na vagy inkább nem. Talán csak hülye voltál, azért történt meg. De ez még a jobbik eset, hiszen itt "csak" magunkat mentjük fel minden felelősség alól, de amikor a jövőnkre nézve fogunk mindent a sorsra, akkor ott a lebénulás veszélye fenyeget minket. Úgyhogy térjünk is vissza oda.)

Szóval. Tervezgetsz, álmodozol, helyes, jól teszed. De már most szólok: a "sors" nem igazán tud mit kezdeni ezzel, ha te például otthon ülsz és vársz, hogy egy bizonyos valaki rád írjon Facebook chaten vagy éppen a 2. sorozatodat próbálod kivégezni. Nem fog erőszakosdkodni, kirugdosni a komfortzónádból, hogy haver, csinálj már valamit, mindened megvan hozzá, csak fel kéne állnod! Mert igen, amúgy így van, csak tehetetlenné tettük magunkat abban a pillanatban, hogy kimondtuk: majd megtörténik, ha így kell lennie. Hát nem. Majd megtörténik, ha teszel érte!

Hajrá.

xxx

Lídia