"Ha a sors is úgy akarja..."

 

Ha félünk megtenni valamit, esetleg lusták vagyunk vagy el akarjuk hárítani a felelősséget magunkról, akkor előszeretettel nyugtatgatjuk a lelkünket ezzel az egyszerű mondattal: majd meg fog történni, ha a sors is úgy akarja. Nem tőlem függ, ha úgy kell lennie, majd jön a nagy Ő, majd lesz munkám, majd sikeres leszek, majd megismerem azt az illetőt, majd eljutok arra a helyre - gondoljuk mi, aztán jól becsapjuk magunkat, mert megint a képernyő előtt kötünk ki, ahol vajmi kevés az esélye annak, hogy az álmaink valóra váljanak vagy bárkivel is összefussunk. Sőt, a Gossip Girl meg a mindeféle kedves idézet, amik Tumblr-en rohannak a képünkbe, csak erősítik bennünk a "ha úgy kell lennie, úgy is lesz" érzést és azt a kevés motivációnkat, ami talán nem is volt, lehúzza mínuszba és helyette tömjük a fejünket a médiával, ölbetett kézzel várva, hogy jöjjön már a sors, történjen már valami. A sors szót a keresztények helyett nevezhetjük itt Istennek is, a lényeg ugyanaz marad - a felelősséget így is-úgy is hárítjuk magunkról valami/valaki másra, miközben állandó álmodozók, de cselekvésképtelenek leszünk.

(Itt meg kell említenem, hogy szorosan ehhez kapcsolódik a "meg kellett történnie" felelősséghárítós duma is, általában itt a rossz eseményekre visszautalva. Összekavartam valakivel, akivel nem kellett volna, de hát megtörtént, a sors akarta így biztosan. Na vagy inkább nem. Talán csak hülye voltál, azért történt meg. De ez még a jobbik eset, hiszen itt "csak" magunkat mentjük fel minden felelősség alól, de amikor a jövőnkre nézve fogunk mindent a sorsra, akkor ott a lebénulás veszélye fenyeget minket. Úgyhogy térjünk is vissza oda.)

Szóval. Tervezgetsz, álmodozol, helyes, jól teszed. De már most szólok: a "sors" nem igazán tud mit kezdeni ezzel, ha te például otthon ülsz és vársz, hogy egy bizonyos valaki rád írjon Facebook chaten vagy éppen a 2. sorozatodat próbálod kivégezni. Nem fog erőszakosdkodni, kirugdosni a komfortzónádból, hogy haver, csinálj már valamit, mindened megvan hozzá, csak fel kéne állnod! Mert igen, amúgy így van, csak tehetetlenné tettük magunkat abban a pillanatban, hogy kimondtuk: majd megtörténik, ha így kell lennie. Hát nem. Majd megtörténik, ha teszel érte!

Hajrá.

xxx

Lídia