Hála-bödön

Van valami, amihez nagyon nem értünk, mi magyarok: a hálához. Mindig csak a problémáinkkal vagyunk elfoglalva, betegesen ragaszkodunk a sértettségeinkhez, a fájdalmainkhoz, a sebeinkhez, mert hát miért ne? Mindenkinek tudnia kell, milyen rossz nekünk, éljen az önsajnálat, végre ránk figyelnek! Persze aztán meg csodálkozunk, hogy depresszióba esünk. Mégis mit vártunk? Ha ragaszkodunk a rossz emlékeinkhez, nyilván a hozzájuk kötődő érzések fogják eluralni a gondolatainkat, majd a hozzáállásunkat, a cselekedeteinket, végül az egész életünket. Aztán persze keressük a bűnbakot, pedig a döntés a miénk: mire nézünk, mit hagyunk, hogy befolyásoljon? A rossz vagy a jó dolgokat? Mikre akarunk emlékezni, melyik emlékekhez ragaszkodunk?

Én is ilyen vagyok, előszeretettel hagyom, hogy a rossz emlékeim a hatásukba kerítsenek újra és újra. Úgyhogy döntöttem: követem azoknak a pozitív példáját, akik a jó emlékeket akarják megőrizni, a jó emlékekre figyelnek. Hála-bödönt készítettem erre az évre. Minden jót felírogatok kis cetlikre, amik eszembe jutnak, a "Jót nevettem öcskössel délután"-tól addig, hogy "Kiadós barátnős-kávézós beszélgetés". Rövid kis pillanatok, szép délutánok, egy-egy gondolat - minden, amiért hálás vagyok, amire emlékezni akarok később.

„Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval.” (Róm 12,21) Ez az ige azt hiszem itt is érvényes. Emlékezzünk arra, amire érdemes és adjunk hálát mindenért. Egy idő után máshogy fogsz gondolkodni, más lesz a hozzáállásod, megváltozik az életed. Pusztán attól, hogy hálát adsz, hogy a jó emlékekre figyelsz.

 
"A hála lehetetlenné teszi a boldogtalanságot. Ez az egyik legfontosabb titok, amit meg kell tanulnod."

Osho

 

 

 

xxx Lídia